alternativ befejezes:kristof miutan megorult atalkul egy hatalmas peneszemeberre, eltapossa az egesz hazat, mindenki meghal kiveve vera (nem en) mert o ugye mar elment balatonra. fast forward kb ot evvel kesobb szegeny megozvegyult vera reggel zuhanyzik es meglat egy kis peneszt a furdoszobaban. elmosolyodik, megerzi, hogy ez a reinkarnalodott kristof peneszember. kimegy a nappaliba ahol a kozos gyerekuk, kis peneszke varja.
Nagyon értékelem, hogy Reisz megint húzott valami újat úgy, hogy közben ez is egyértelműen a saját filmje. Illetve hát nem tudom, hogy a sajátja-e, mert valószínűleg ő most már nemzedéki alapon az a rendező marad, akinek minden filmje „nekünk” szól, mint ahogy Szabó István hatvanas és kora hetvenes évekbeli filmjei szólhattak az ő generációjának. Azt a kritikai és reménytelenül kispolgári megjegyzést tenném, hogy egy földszinti lakásban szerintem nincs ennyi természetes fény.:(
az egy dolog, hogy minek filmet csinálni egy olyan közönségnek, amit mélyen lenézünk, de bazmeg mi sem példázza jobban azt, hogy reisz gábor mennyire félreérti a szolidaritás koncepcióját annál, hogy igazságérzetes főszereplője a katartikusnak szánt lezárás után halott apjának mérgező feketepenészes, kukából kihalászott zakóját teríti egy fázó hajléktalanra. az egyetlen értelmezés, amit megengedek, hogy a földszint egy bátor kísérlet a parabola kivonására a ner-parabola műfajából, műfaja így már csak simán ner. szép műfaj ez, néha felszámolja önmagát, de van még kraft ebben a le kell menni vidékre, felnyitni a sok idióta szemét-attitűdben, ez apa-kiadásban is pl. tök érdekes lehet, hogy jön a kerületi védőnő és az is hülye, vagy mondjuk a játszótéren van egy gyerek, aki elkezd kismotorokat felhalmozni, és fú, a többiek meg nem mernek összefogni ellene, vagy túl buták hozzá, és nem tudják, hogy ilyet lehet.